A mezei juhar kisebb termetű, lombhullató fa, ritkán éri el a 10–15 méternél nagyobb magasságot, de kivételes esetekben akár 25 méterig is felmagasodhat. Koronája sűrű, szabályos gömbölyded, sokszor terebélyes.

Kérge mélyen repedezett, apró pikkelyekben hámlik. A frissen levált pikkelyek helyén a kéreg narancs-barna, később vörösbarnára sötétül. Az első éves hajtások kérge még zöldesbarna, és sárga paraszemölcsök tarkítják. A többnyire görbe törzs keskenyen bordás, a vesszők gyakran vastagon paralécesek. Fiatal hajtásai kissé szőrösek.

Szabályosan 5 karéjú, 4–8 centiméteres, hosszú nyelű levelei átellenesen állnak, a csúcsuk lekerekített, a szélük ép vagy kevés tompa foggal tagolt. Egyes karéjok az alapjuk felé elkeskenyednek. A levéllemez felül fénytelen sötétzöld, a fonákja világosabb, enyhén pelyhes.
A porzós virágban öt csészelevél és ugyancsak öt visszás-lándzsás alakú, zöldessárga sziromlevél alakult ki.

Termős és porzós virágai ugyanazon a fán, de külön, kevés virágot tartalmazó, laza, molyhos kocsányú bugákban nyílnak.
Iker lependék termésének szárnyai csaknem egy vonalban (közel 180°-os szögben) állnak. A szárnyfüggelék kissé görbült.

Terebélyes, 10 m magas lombhullató fafaj. Kérge sötét szürkésbarna, sima. Levelei tojásdadok, 7,5 cm hosszúak, 6 cm szélesek, fűrészesek. Három karéjuk közül a középső a legnagyobb. Fénylő sötétzöldek, kora ősszel élénkpirosra színeződnek. A virágok aprók, krémszínűek, illatosak. Felálló fürtjeik lombfakadás után nyílnak. Termés pirosas ikerlependék, 2,5 cm hosszú, széles, párhuzamosan álló szárnyakkal.

Középerősen növekedő (4-5 m magas, 3-5 m széles) kis koronájú fa, vagy nagy bokor. Frissen kihajtó levelei flamingó rózsaszínek. Nyár közepén megváltoznak a levelek, közepe halványzöld, szegélye pedig fehér színű lesz. Virágai sárgászöld színűek, kétlaki, áprilisban, lombfakadáskor nyílnak. Termése szárnyas, az alapfajnál kicsit apróbb termésű fürtökben lógnak.
A nedves környezetet szereti és feltétlenül félárnyékos helyet válasszunk számára, mivel a tűző napon levelei nyáron megperzselődhetnek. Üde talajba ültessük, de a meszes talajokat is tűri. Intenzív lombszínre, színeződésre csak napos fekvésben, félárnyékban számíthatunk. Mélyárnyékban visszazöldül.

Kertbe, parkokba, szoliterként, edényes növényként díszítésre, de utcai sorfának is alkalmas. Az erős hajtásnövekedés megtartása érdekében időről-időre érdemes erősen megmetszeni.

15-20 méteres, széles kúp vagy gömbölyded koronájú fa. Levelei kihajtáskor sötét barnás-, később fénytelen feketés vörös színűek. Napos helyet kedvel. Sorfának, parkfának színe miatt kiváló.

Eleinte teljesen gömb formájú, későbbiekben lapított gömbformát vesz fel. Lombja 3-4 m átmérőjűre is megnő. Hajtás csúcsai vörösek, majd zöld színűek lesznek. Virágai megegyeznek az alapfajéval. Lombja ősszel sárgás-vöröses színre színeződik. Szártagjai rövidek, sűrűn elágazóak, melyet magas törzsbe oltanak.

Szélsőséges viszonyoktól eltekintve minden talajba ültethető. Nem igényel rendszeres tápanyagutánpótlást, közepes vízigényű. Laza, vízáteresztő, üde talajt kedveli.

Kertekbe, keskeny utcákba, vagy légvezetékek alá, sorfának ültethető díszfa. Ha azt szeretnénk, hogy ne nője ki a helyét, akkor radikálisan, az oltás közeléig vágjuk vissza, és újból, homogén, sűrű gömb alakot fogunk kapni.

Parkok, kertek, fasorok árnyékot adó, nagy termetű – kedvező körülmények között akár 30–35 m magasra is megnövő –, dús lombú, tavasszal mutatósan virágzó, lombhullató díszfája. Levele összetett, fogazott. Toktermésének fala húsos, kívül zöld színű s a szelídgesztenyénél kevésbé tüskés; magja fényes, vörösesbarna – nem ehető, de a népi gyógyászat és a gyógyszeripar is felhasználja.

1,5-2 méteres gömbölyded cserje. Napos helyen levelei kihajtástól lombhullásig vörös - bíborvörös színűek. Könnyen fejlődik átlagos-közepes talajokon, teljes napos fekvésben.

A félárnyékot tolerálja, de teljes napra van szüksége, a legszebb lombszín elérésére. Sűrű pirosas-barna ágain tüskék fejlődnek. Áprilisban, májusban jelennek meg apró sárga virágai, de ezeket gyakran takarhatja a lombozat, ezért nem tekintjük mutatósnak. Ősszel jelennek meg apró piros terméscsomói, ami sok esetben egész télen díszíti. Termése a madarak kedvence. 

Csoportosan és sövénynek igen hatásos, feltűnő növény. Sövényként ültetve a tőtávolság: 30-40 cm.

Legfeljebb fél méteres magasságot ér el, lombja sűrű, nagyon szép sötétvörös, őszi lombszíne kárminvörös. Alacsony sövénynek, térhatárolónak kiváló. Tavasszal tömegesen nyílnak élénksárga virágai, melyekből fénylő piros bogyók fejlődnek, s ezek télen is sokáig a bokron maradnak. Könnyen nevelhető, talajban nem válogató, hálás, edzett növény, a pangó vizet nem szereti. Sziklakerteknek is feltűnően szép dísze, a metszést, formára nyírást is kitűnően bírja. 

1,5-2 méter magas lombhullató, vékony ágrendszerű, kecsesen széthajló, bokor. Levelei fényes sötét bordók, hosszúkásak. Ősszel levelei kárminpirosra színeződnek.

Ágain tüskék fejlődnek. Áprilisban, májusban jelennek meg apró sárga virágai.

Napos helyre ültessük, mert bordó színét csak a napon hozza ki. Szárazságot jól tűri és a talajjal szemben sem válogatós.

Magyar nemesítésű, ezért különösen jól alkalmazható. Szoliter cserjének, nyírott sövénynek kiváló.

Kifejlett korára 1-1,5 métert elérő, ágaival felfelé törő, sűrű - karcsú oszlopos alakú cserje. Levelei sötétvörösek. Virágai sárgák. Április és május hónapokban virágzik. Termésének színe piros. Lombhullató, talajban nem válogatós, bár a tápdúsabb helyeket jobban szereti. Mérsékeltem szárazságtűrő, lehetőség szerint napos fekvésbe ültessük, mert levelei szép színezetét csak így kaphatjuk meg. Szoliternek és nyíratlan alacsony sövénynek is egyaránt alkalmas.